A háború előtt 1941-44. között az egyik legjobb és legtehetségesebb ifjúsági játékos volt. A háború után gazdasági munkája miatt nem versenyzett, de részt vett a sportág vezetésében, életében. Több nagy eseményen vezette a válogatottat, többek között az 1954. évi londoni, és a 1955. évi utrechti Világbajnokságon, és az első 1959. évi kínai túrán. A versenyzők nagyon szerették, mert közéjük tartozónak tartották.

Az utrechti kongresszuson Bihari Tibor főtitkárral együtt ők javasolták, hogy legyen a sportágban Európa-bajnokság. Haláláig figyelemmel kísérte a sportág eseményeit, tagja volt a Sweaythling Club-nak.

A Szövetség osztozik a család gyászában.